A kötődés és a gyermekkori kedvezőtlen tapasztalatok
Életünk korai szakaszában, különösen korai gyermekkorunkban szerzett tapasztalataink óriási hatással vannak növekedésünkre és fejlődésünkre, testi és lelki egészségünkre, gondolatainkra, érzéseinkre és viselkedésünkre. Két fontos tényezőt kell figyelembe venni a mentális jól-létünk mérlegelésekor: a kötődési kapcsolataink minőségét és az ,,ACE”-el kapcsolatos tapasztalatainkat.
Mi a kötődés?
A kötődés a szüleinkkel vagy az elsődleges gondozónkkal fennálló szeretetre és bizalomra épülő kapocs, egy minta, amelyek minősége meghatározza a későbbiek folyamán, hogy mi milyen kapcsolatokat alakítunk ki, hogyan választunk és milyennek látjuk magunkat, illetve másokat magunk körül. A biztonságos kötődésnek köszönhetően egy pozitív kép alakul ki bennünk a világgal és saját magunkkal kapcsolatban is.
Sok esetben azonban a gyermekekről való gondoskodás nem kielégítő, nem az elfogadást, a szeretetet és az ősbizalmat tapasztaljuk, éljük meg, hanem elhanyagolást, érzelmi távolságtartást, testi és lelki abúzust. Ennek okán a bizonytalan kötődést hozzuk magunkkal, ami nehezíti a kapcsolatok kialakítását, sérült képet ad magunkról és a világ számunkra ,,rosszabb” hely lesz.
Mi az ACE?
Az ACE (adverse childhood experience) kifejezés a káros gyermekkori tapasztalatok rövidítése. A fogalom egy úttörő kutatásból indult ki, amelyet 1995-ben végzett a Centers for Disease Control és a Kaiser Permanente egészségügyi szervezet Kaliforniában.
Az ACE-kutatások eredményei azt mutatják, hogy összefüggés van a korai káros tapasztalások (lelki terror, elhanyagolás, szexuális visszaélés, függővel való együttélés, börtönviselt családtag, mentális betegség a családban, szülő elvesztése halál vagy válás okán) és a későbbi életünk fájdalmas testi/lelki megbetegedései között. A toxikus stressz megmagyarázza, hogy az ACE-k hogyan „jutnak a bőr alá”, és hogyan váltanak ki biológiai reakciókat, amelyek ezekhez az eredményekhez vezetnek.
A 2000-es évek elején a Fejlődő Gyermekekkel foglalkozó Nemzeti Tudományos Tanács megalkotta a „ toxikus stressz” kifejezést.”, mely a stresszreakciós rendszerek túlzott aktiválódásának hatásait jelenti a gyermek fejlődő agyára, valamint az immunrendszerre, az anyagcsere-szabályozó rendszerekre és a szív- és érrendszerre. Az ACE-k megtapasztalása beindítja ezeket a kölcsönhatásban lévő stresszválasz rendszereket. Ha egy gyermek több ACE-t tapasztal az idő múlásával – különösen a felnőttekkel fenntartott támogató kapcsolatok nélkül, amelyek puffer védelmet nyújtanak –, az élmények túlzott és hosszan tartó stresszreakciót váltanak ki, aktiválják a szimpatikus idegrendszer működését („felpörgetik” a testi működést).
Az ACE-k megtapasztalása hatással lehet a fizikai állapotunkra, megnövekedhet a szív- és érrendszeri problémák, a rák kialakulásának kockázata, valamint jelentős szerepe lehet a depresszió, mentális egészségügyi problémák (erőszak és erőszak áldozatává válás) és a poszttraumás stressz kialakulásában is. Minél hosszabb ideig van valaki kitéve ezeknek a megtapasztalásoknak, annál nagyobb hatása lesz a testi és lelki egészségére. A magunkról és a világról alkotott ,,torz” képnek köszönhetően sokszor teljesen egyértelmű helyzetekben is alábecsüljük magunkat vagy a képességeinket, nehezen hisszük el, hogy jók vagyunk és szerethetőek, vagy a minket körülvevő emberek megbízhatóak. Nehezen engedjük bele magunkat érzelmileg a kapcsolatainkba vagy fenntartásokkal kezeljük azokat, ezzel saját magunknak és a minőségi kapcsolatoknak is gátat szabva.
A szülők és gondozók felelőssége, hogy a gyermekeket megóvják a sérülésektől és néha maguknak is szüksége van segítségre, hogy megvédjék a családot az ACE-től. Az egészséges kötődés kialakítása és a megfelelő gondozási stílusok felismerése, követése és elfogadása pozitív változást hoz mindenki életébe.
Ha kíváncsi vagy, hogy Téged mennyire érintenek a káros gyermekkori tapasztalatok, az erre irányuló tesztet az alábbi linken tudod kitölteni: