A megvetés ellenszere a megbecsülés
John Gottman 4 lovasának egyike, ami romboló hatású hosszútávon és tartóssága esetén a kapcsolat biztos végét jelenti, az a megvetés. Konfliktusaink közepette hajlamosak vagyunk dühből, indulatból reagálni, lekezelően, bántóan kommunikálni, megnyilvánulni, akár szavakkal, akár fintorgással, ami a másik embernek az önbecsülését tiporja és a két fél között lévő szövetséget mérgezi.
Minden emberben vannak jó és a kevésbé jó tulajdonságok is, rajtunk múlik, hogy milyen szemüvegen keresztül nézzük őket, melyik oldalt helyezzük a fókuszba. Nincs tökéletes ember, nincsenek hiba nélküli kapcsolódások. Ha a rosszat akarjuk látni, ha felül akarunk kerekedni rajta, ha a győzelemre szomjazunk egy vita hevében, különböző módszerekkel ez biztosan sikerül, de a kérdés az, hogy hasznos-e? Hasznos-e nekünk az, ha a másikat a földbe döngölve miénk az utolsó szó és úgy győzedelmeskedünk, hogy morálisan megsebezve záródik a vita!?
Fontos megértenünk, hogy rövidtávon ,,elégedettség” érzést nyújthat, mert adott esetben igazságtalan dolgot mondott, megbántott minket és úgy gondoljuk, hogy az összes létező eszközzel nem csak a saját igazunkat kell bizonyítanunk, hanem vissza is kell csapunk az ostorral. Hosszútávú hatása biztosan borítékolható, sérül a bizalom, sérül a szeretet és a tisztelet.
Ha a fókuszt a másik ember elismerésére helyezzük, azzal nem csak a heves vita élét vesszük el, hanem elkerüljük a hosszútávú sebek szerzését és a kapcsolatot erősítjük.
A mindennapokban is rendkívül nagy szerepet játszik az elismerés. Ha tetszik a másik ember szeme, szája, mozdulatai, hangoztassuk, mondjuk el neki minél többször, ez segít egy pozitív perspektívát kialakítani és a megbecsülés kultúráját kiépíteni két ember között.
Hogyan fejleszthető az egymás iránti elismerés? Minden kapcsolat elején fontos az elvárások és az értékek megbeszélése. Mi az, amit én nyújtani tudok, mit szeretnék kapni ettől a kapcsolattól, mi az amivel nem tudok együtt élni és mi az, ami nélkül nem létezhetek benne. Fontos, hogy ne legyenek teljesíthetetlen elvárásaink a másikkal szemben, hogy ne akarjuk megváltoztatni őt vagy ne abban reménykedjünk, hogy majd hosszútávon hozzánk ,,alakul”. Senki sem tökéletes és a hosszútávú szerelem kulcsfontosságú eleme, hogy ezt elfogadjuk. Ez azt jelenti, hogy nem csak akkor jó a másik, nem csak akkor szeretem, ha az én elveim és meglátásaim szerint él, hanem hibáival, tökéletlenségeivel együtt választom őt egy életre. Ketten vagyunk, a kapcsolatot helyezem az első helyre és kettőben gondolkodom.
Az elismerés kimutatása, kimondása sokszor nehezebb, mint gondolnánk, különösen akkor, ha olyan családban nőttünk fel, ahol nem ez volt a természetes, vagy a kritika hangoztatása volt az elsődleges kommunikációs forma a nehézségekben. Nem is gondolnánk, hogy mennyit jelenthet a másiknak egy ,,köszönöm”, kimondva. Sokszor hisszük és annyira természetesnek vesszük, ha a másik tesz értünk, hogy átsiklunk felette, pedig nagyon fontos minden ilyen helyzetben visszajelezni és elismerni, hogy az, amit tett, az nekünk mennyire jó. Ilyen például, ha megfőzi a reggeli kávét, ha ebédet készít, ha kitereget, ha kiviszi a szemetet, ha megjavít dolgokat a ház körül és még sorolhatnám. Apró dolgoknak tűnnek, azonban ha minden alkalommal pozitív visszajelzést adunk a másik fél számára, az nem csak arra ösztönzi, hogy örömmel tegye ezeket, hanem ezáltal egy érzelmileg biztonságos kikötőt hozunk létre, ami a viharokban segíti a könnyebb átvészelést.
Minél jobban és gyakrabban fejezzük ki az elismerést, ha őszinte érdeklődést mutatunk a párunk iránt, az javítja a szeretet és az összetartozás érzését és létrehoz a kapcsolatban egy pozitív identitást, amely magában foglalja a múltat, a jelent és a közös jövőképet is.
Szilágyi-Boros Sarolta
Gottman párkapcsolati tanácsadó