A traumás kötődésről
A feldolgozatlan kötődési traumát szenvedő emberek gyakran hasonló viselkedésről vagy pszichológiai tünetekről számolnak be, amelyek befolyásolják felnőtt életük minőségét, beleértve a kapcsolati döntéseiket és választásaikat is, gyakran olyan kényszeres viselkedések jönnek létre, amelyek pillanatnyilag elvonják a figyelmet a traumás emlékekről és a fájdalomról.
Kötődési traumának nevezünk minden olyan traumát, ami a gyermek fejlődésének meghatározott szakaszaiban következik be, amikor sérül a biztonságérzete, bizalma, a bántalmazás, az elhanyagolás, illetve az elsődleges gondozó/anya következetlen és kiszámíthatatlan viselkedése miatt!
Sokan küszködhetnek a trauma jeleivel és tüneteivel anélkül, hogy tudnának róla! Becslések szerint a lakosság 6%-a tapasztalja élete során a PTSD tüneteit, és a férfiak közel 60%-a és a nők 50%-a élt át jelentős traumát élete során.
A be nem gyógyult kötődési traumák pusztító hatással lehetnek az ember életének általános minőségére, beleértve a kapcsolataiban való jelenlét képességét és a saját maguk által meghozott döntéseket. Valószínűleg a legtöbben olvastuk, hogy a meg nem gyógyult kötődési trauma milyen kényszert válthat ki ezeknek a magsebeknek a megismétlésére („ismétlési kényszer”) azáltal, hogy öntudatlanul olyan romantikus partnereket választunk, akik mellett újra átélhetjük a fejlődési traumánkat. Vannak azonban kevésbé ismert – de ugyanolyan káros – jelei a feldolgozatlan fejlődési traumának.
1., Krónikus fájdalom
A megmagyarázhatatlan testi betegségek a korai traumából eredhetnek. A meglévő kutatások a fibromyalgia, a fejfájás, a gyomor-bélrendszeri zavarok, az álmatlanság , az izomfájdalmak, a hátfájás, a mellkasi fájdalom és a krónikus fáradtság tüneteit korrelálják a krónikus fejlődési trauma, különösen a fizikai bántalmazás következményeivel. Például a kötődés biztonságát vizsgáló felnőttek egy mintájában a bizonytalan kötődési stílussal rendelkezők – ideértve a szorongó, elkerülő és szervezetlen kötődési stílust – gyakrabban tapasztaltak szomatikus tüneteket, mint azok, akiknek biztonságos a kötődési stílusuk.
2., Pszichológiai tünetek
Nagyon gyakori, hogy a fejlődési traumán átesett emberek kényszeres (OCD) viselkedéssel, heves hangulati ingadozásokkal, ingerlékenységgel, dühkezeléssel, depresszióval, érzelmi lefagyással vagy súlyos szorongással küzdenek . Ezek a tünetek enyhétől a súlyosig változhatnak, gyakran együtt is előfordulhatnak, és egy nap folyamán felváltva jelennek meg, amikoris a béke és nyugalom pillanatait szomorúság, harag vagy szorongás szakítja meg, sok esetben ,,indokolatlanul”! Igen gyakori, hogy azoknál a személyeknek, akiknek az élettörténetében fejlődési trauma figyelhető meg, „elterelik” a figyelmüket ezekről a tünetekről azáltal, hogy minimalizálják vagy racionalizálják őket, vagy a túlkompenzáció és az fájdalomcsillapítás egészségkárosító módjaként a függőségbe menekülnek.
3., Önszabotázs
Ennek a mintának a gyökere az a körforgás, amikor másokat, majd önmagamat bántom. Ennek oka gyakran az a megnövekedett érzelmi érzékenység, mely a fel nem dolgozott kötődési traumák miatt él bennünk, és ami beindítja ezt a ciklust. Megjelenésében a külvilág számára jól felismerhető koreográfia mentén játszódnak le az események, ahol a kiabálás, a bezárkózás vagy az impulzív (önpusztító) viselkedés közetkeztében megjelenik a bűntudat, szégyen és önutálat. Mivel sokan a kötődési traumák történetében nincsenek (tudatosan) tudatában sebeiknek, túlélési módban működnek.
4., Trauma-kerülő viselkedések
Ezek általában érzelmi lefagyás, elkerülés és menekülés esetén fordulnak elő, amelyek pillanatnyi jutalmazó viselkedésként jelennek meg, és elvonják a figyelmet a traumás emlékekről vagy a fájdalomról. Ezzel a mintával kettős a probléma. Először is fenntartja a menekülési mintát, amely nem teszi lehetővé a személy számára, hogy a traumás fájdalmat egészséges módon dolgozza fel. Másodszor, idővel egyre több „figyelemelvonást” igényel, hogy továbbra is elkerülje a felszínre törő fájdalmat. A trauma-kerülés testet ölthet kényszeres viselkedésekben is, amelyek lehetnek: kábítószer- vagy alkoholfüggőség, „ érzelmi evés ”, munkamánia, veszélykeresés, folyamatos internet- vagy technológiahasználat, vagy bármilyen más kompulzív viselkedés. Ezek mind arra hivatottak, hogy elűzzék a fájdalmas emlékeket és érzelmeket.
5., Kontroll-problémák
Sokan, akiknél felnőtt életük során kontroll-problémák alakultak ki, olyan gyerekek voltak, akik tehetetlennek érezték magukat, és kiszolgáltatottá váltak. Lehet, hogy egy túlságosan kontrolláló gondozótól származtak, aki megtagadta autonómiájukat, kemény követeléseket és elvárásokat támasztott velük szemben, vagy elhanyagolták őket. Felnőttként most már mindent irányíthatnak az életükben, hogy elnyerjék a rend érzését, vagy elűzzék a szorongást vagy a félelmet. A gyermekkori életük feletti tehetetlenség elsöprő érzése gyakran abban nyilvánul meg, hogy felnőtt életükben mindent túlzottan irányítani akarnak.
Megküzdés és gyógyulás
A traumából való felépülés mindenkinél más! Fontos annak felismerése, hogy átélt-e gyermekkori fejlődési traumát, és érdemes önismereti munkában megérteni, ennek felnőtt kapcsolataira gyakorolt hatásait! Mivel a traumák következményeit gyakran figyelmen kívül hagyjuk – leginkább azért, mert túlságosan fenyegetik mindennapi működésünket, gyakran nehéz felismerni, hogy jelen van-e az életünkben a távolságtartás, az elkerülés, a túlzott kontroll vagy a menekülés mintája. Biztonságos terápiás környezetben ezek a fájdalmak feltárhatók és egy szakember segíthet eligazodni, támogatást nyújtani a változás útján!
Forrás: Psychology Today
Ha szeretné tudni, hogy Ön is érintett-e a traumás kötődésben, az alábbi linken található kérdőív segít ebben: