Az önismeret fontossága
Önmagunk szeretete, megismerése, elengedhetetlen feltétele a jó társas kapcsolataink kialakításának! Rendkívül fontos, hogy kellő önismeretre tegyünk szert, hogy rálássunk a saját működésünkre, megküzdéseinkre, mert ezek segítenek magunkat megfelelő módon oda helyezni, ahová valók vagyunk és segítenek abban, hogy olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik a fejlődésünket szolgálják, akik építenek, támogatnak bennünket, örülnek a sikereinknek és bátorítanak minket a további fejlődésünkben!
A jól működő társas kapcsolataink azok, amik megtartanak minket, és mindegy, hogy a polivagális elmélet szerint közelítjük meg, vagy a tranzakcióanalízis mentén szemléljük, hogy társaságban legyünk, a végeredmény az az, hogy ami minket éltet és jól-létben tart, az nagyban összefügg azzal, hogy milyen emberi kapcsolódásaink vannak.
Evolúciósan is arra vagyunk kódolva, hogy társaságban legyünk, akkor érezzük magunkat biztonságban, hogyha a minket körülvevő emberek megtartanak, bízhatunk bennük, számíthatunk rájuk és bíznak bennünk, számítanak ránk. Nagyon sok esetben azért maradunk benne egy rossz kapcsolatban, mert még a negatív történések, reakciók is sokkal jobbak annál, mintha semmi nem történne velünk.
Ha magunkat, a sérelmeinket, traumáinkat, fájdalmainkat kellően megdolgozzuk (ez akár több év is lehet terápiás környezetben), akkor képesek leszünk felismerni a valódi támogatás hiányát, és kialakítunk új kapcsolatokat, amik a fejlődés irányát erősítik.
A veszteségek, a kapcsolataink átalakulása nagyon sokszor fájdalommal jár. Felismerjük, hogy adott esetben egy igaznak hitt kapcsolat (legyen az romantikus, családon beüli vagy éppen barátság) már nem elégít ki minket mentálisan, nem szolgálja a fejlődésünket és bármennyire is nehéz, érdemes magunkat előtérbe helyezve szemlélni ezeket az emberi kapcsolatainkat, meghozni azokat a nehéz döntéseket, amik hosszútávon jót hoznak azzal, ha eltávolodunk vagy leválasztjuk magunkat ezekről az emberekről.
Sokan azt gondoljuk, hogy ez például családon belül árulás lehet, hiszen bűn az, ha az ember a ,,vérét” megtagadja, de ez ennél sokkal összetettebb. Azért, mert valaki családtag, vagy régóta van jelen az életünkben, még nem jelenti azt, hogy jó hatással van ránk, hogy nem szívja el az energiánkat vagy nem húz le minket, éppen ezért fontos felismernünk ezeket és változtatnunk rajta a saját érdekünkben! A jól működő kapcsolatokban együtt fejlődünk, igényünk van arra, hogy törekedjünk jobbnak lenni, mint tegnap voltunk és ez közel sem azt jelenti, hogy mindent tökéletesen kell csinálni, ilyen ugye nincsen, hanem a cél az, hogy előre mutasson az irány! A tempó, a fejlődés mértéke mindenkinél egyedi, de ha közös a változtatás iránti igény, a fejlődésre való törekvés, akkor az hosszútávon is kielégítő lehet mindkét fél számára!
A közös fejlődés alatt megtanulhatjuk nem csak saját magunkat, hanem a másik ember működését is, a játszmák nélküli énközlést, amikor nyíltan kimondjuk azt, amire szükségünk van, megfogalmazzuk az igényeinket és nem azt várjuk, hogy a másik fél ezeket kitalálja. Ha bánt valami, ha nehézség adódik a kapcsolatban, akkor azokat nyugodt szívvel tehetjük ki az asztalra, megtanuljuk ennek a módját, hogy mindezt kritika megfogalmazása és minősítés nélkül tegyük, ami szintén elengedhetetlen része a biztonságos kapcsolatnak!
Nehéz felvállalni sok esetben a rossz érzéseinket, de a változtatás elengedhetetlen feltétele, hogy azt a másik tudomására adjuk és ezáltal lehetőséget teremtsünk, hogy változtatni tudjon rajta. Ezek a lépéseink nem minden esetben hoznak jó eredményt és itt van a saját felelősségünk, ezeket felismerni, ugyanis, ha kimondjuk, ami bennünk van és a változtatás elmarad a másik ember részéről, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ,,hasznos-e” az a kapcsolat az életünkben.
Az énközlés pozitív hozadéka, hogy a másiknak lehetőséget biztosítunk a változtatásra, ha azonban nem mondjuk ki, csak éreztetjük, célozgatunk, nem várhatjuk el azt, hogy a másik fél kitalálja és változtasson!