Gyermekkori traumák kialakulása és hatásai
A gyermekkori trauma egy tág, sok mindent tartalmazó fogalom, olyan körülmények vagy események széles skálájára utal, amelyek komoly veszélyt jelentenek a gyermek fizikai vagy pszichológiai jólétére. A gyermekkori viszontagságok gyakori példái közé tartozik a gyermekbántalmazás és elhanyagolás, a családon belüli erőszak, a zaklatás, a súlyos balesetek vagy sérülések, a diszkrimináció, a rendkívüli szegénység és a közösségi erőszak. A kutatások azt mutatják, hogy az ilyen tapasztalatok súlyos következményekkel járhatnak, különösen akkor, ha az élet korai szakaszában jelentkeznek, krónikusak és/vagy súlyosak, vagy idővel felhalmozódnak. Például a gyermekkori negatív történések hatásai biológiailag beágyazódhatnak a fejlődés érzékeny időszakaiba, és élethosszig tartó fizikai, mentális egészségügyi problémákhoz vezethetnek. A nehézségek azonban nem predesztinálják a gyerekeket rossz eredményekre, és a legtöbb gyerek képes felépülni, ha megfelelő támogatást kap – különösen egy szerető, érzékeny gondozó állandó jelenlétében.
A kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatok (ACE) – ezt a kifejezést Vincent Felitti, Robert Anda és munkatársaik találták ki az 1995 és 1997 között végzett tanulmányukban – a gyermekkori viszontagságok egy részét képezik. A kutatók hét kategóriában kérdeztek felnőtteket a gyermekkori nehézségekről: fizikai, szexuális és érzelmi bántalmazás; erőszakos bánásmódban részesült anya; együtt élni valakivel, aki elmebeteg; együtt élni valakivel, aki alkohol és/vagy drogfogyasztó és a börtönviselt családtag. A kutatók azt találták, hogy minél tö bb ACE-ről számoltak be a felnőttek gyermekkoruktól kezdve, annál rosszabbak a fizikai és mentális egészségi állapotuk (pl. szívbetegség, szerhasználat, depresszió). Az ACE kifejezést azóta elfogadták a nehézségek különböző listájának leírására. A Centers for Disease Control and Prevention által finanszírozott jelenlegi ACE-tanulmány például magában foglalja a szülők válását, valamint az érzelmi és fizikai elhanyagolást.
Egy Törökországban végzett kutatás során, melyben 433 középiskolai diák vett részt (18 és 21 évesek) az volt a cél, hogy meghatározzák a kedvezőtlen gyermekkori élmények és gyermekkori tapasztalatok hatását a serdülők pszichológiai rugalmasságára és a kognitív érzelmi viselkedés szabályozására. A vizsgálat során nem találtak jelentős különbséget a férfiak és a nők eredményei között. A kognitív-érzelmi szabályozási stratégiák vizsgálatakor látható, hogy a 18 éves serdülők nagyobb valószínűséggel hibáztatnak másokat, mint a 19 és 20 éves serdülők. Bár a vizsgálat során nem volt különbség a szellemi rugalmasságban, a kognitív és érzelmi szabályozás tekintetében különbségeket találtak a női és a férfi serdülők között. Megállapítást nyert, hogy a lányok jobban alkalmazták az „önhibáztatás, mások hibáztatása, kérődzés, katasztrofizálás és pozitív újrafókuszálás” stratégiáit, amelyek a kognitív érzelmi szabályozási stratégiák közé tartoznak, mint a fiúk, akik gyakrabban használják a „perspektívába helyezést”. A regresszióanalízis eredményeként a gyermekkori élmények és a pszichológiai ellenállás életkor szerinti különbségeit kapták. Magasnak találták a 20 éves serdülők pszichológiai ellenállását, akiknél magas az alázatosság, a fenyegetettség és az értéktelenség érzésének megélése. (Gündüz et al., 2018)
A trauma a negatív tapasztalatoknak való kitettség egyik lehetséges következménye. Trauma akkor következik be, amikor egy személy egy eseményt vagy körülményt rendkívül ijesztőnek, károsnak vagy fenyegetőnek érzékel – akár érzelmileg, akár fizikailag, akár mindkét formában. Trauma esetén a gyermekben az erős negatív érzelmek (pl. rémület vagy tehetetlenség) és fiziológiai tünetek (pl. szapora szívverés, ágybavizelés, gyomorfájdalmak) tapasztalása hamar kialakulhat, és jóval a kezdeti expozíció után is folytatódhat, hiszen nagyon sok esetben nincs eszköz a kezében, hogy ezekkel meg tudjon küzdeni. A gyermekkori nehézségek bizonyos típusai traumás reakciót válthatnak ki a gyermekeknél, mint például egy családtag hirtelen elvesztése, természeti katasztrófa, súlyos autóbaleset vagy iskolai lövöldözés. Más gyermekkori nehézségek (pl. a válás) általában a gyermekek reakcióinak nagyobb változatosságával járnak, és előfordulhat, hogy a gyermek traumaként éli meg őket, vagy nem. A gyermekkori traumák a fejlődés számos területén jelentkező problémákkal járhatnak . A trauma azonban minden gyermeket másképp érint, egyéni, családi és környezeti kockázati és védőfaktoraitól függően. Például két gyermek, akik ugyanazt a típusú traumát élik át, eltérő módon reagálhatnak: az egyik gyorsan felépülhet, jelentős szorongás nélkül, míg egy másikban poszttraumás stressz-zavar (PTSD) alakulhat ki.
Mérgező stressz akkor fordulhat elő, ha a gyermek szélsőséges, hosszan tartó és súlyos nehézségeket él át (pl. krónikus elhanyagolás, családon belüli erőszak, súlyos gazdasági nehézségek), anélkül, hogy egy gondozó felnőtt megfelelő támogatást nyújtana. Pontosabban, a gyermekkori nehézségek, beleértve az ACE-ket is, túlzottan aktiválhatják a gyermek stresszreakciós rendszerét, és idővel megviselik a testet és az agyat. Ezt a túlzott aktivációt mérgező stressznek nevezik, és ez az elsődleges következménye annak, hogy a negatív megélések károsítsák a gyermek fejlődését és jólétét. Az, hogy a gyermek nehézségekre adott válasza milyen mértékben válik mérgezővé és milyen súlyos egészségügyi, mentális problémákhoz vezet felnőttkorban függ a gyermek biológiai felépítésétől (pl. genetikai sérülékenység, korábbi tapasztalatok, amelyek károsították a stresszreakció rendszert) és a nemkívánatos események vagy körülmények jellemzőitől (pl. intenzitás, időtartam, hogy a gondozó okozta-e a gyermeknek a sérelmet).
Fontos szembenéznünk azzal, hogy a gyermekkori viszontagságok, beleértve az ACE-ket is, traumákat és mérgező stresszt okozhatnak és tartós negatív hatással lehetnek a gyermekek fizikai és mentális egészségére.
Ha a környezetünkben felfedezzük, hogy van olyan gyermek, aki a fentiekben felsorolt traumák bármelyikét is elszenvedte, azzal segíthetünk hatékonyan, ha biztonságos, szerető, támogató és odaforduló attitűdöt tanúsítunk, szükség esetén javasoljuk szakember segítségének igénybevételét, hogy a megélt traumákat feldolgozza és átkeretezze magában.
Ha kíváncsi vagy, hogy Téged mennyire érintenek a káros gyermekkori tapasztalatok, az erre irányuló tesztet az alábbi linken tudod kitölteni: